Ha ezt a posztot olvasod, bizonyára hallottad hírét annak, hogy néhány héttel ezelőtt 200 Ft-ért vettem retúr buszjegyet Budapestről Erdélybe. Ez már önmagában is elég király dolog, hiszen ez kevesebb, mint egy BKV jegy ára, de még sok helyen egy kávét sem tudsz inni kettőszáz forintból. Hogy tisztázzuk, hogy nem kamu a dolog, íme a kép a számláról, amit erről a súlyos összegről állítottak ki számomra:

Természetesen nem csak Kolozsvárra lehetett ilyen áron utazni, de mivel ebben a városban még nem jártam, gondoltam, nézzük meg. Hogyan találtuk a buszjegyet? Figyeltük a Flixbus oldalát. Lassan ki merem jelenteni, hogy szinte mindig találni rajta olyan ajánlatot, ami jóval kedvezőbb, mint a normál ár, de a szemfülesek 1-2 király ajánlatot is elkaphatnak. Ilyen volt ez is, amikor a busztársaság 1000 helyet biztosított 100 Ft-ért erdélyi buszjárataira, amennyiben a megadott (kb. 2 hetes) időszakban kívántál utazni a célhelyek valamelyikére.
Az odajutás olcsón megoldva, de szállásunk még nincs. Mit tegyünk? Próba szerencse, ugorjunk fel Couchsurfingre, hátha fogad minket valaki. Néhány üzenetváltást követően találtunk egy kedves fiatalembert, aki szívesen elszállásolt engem és a barátomat, akivel utaztam. Ezzel megoldottuk a szállást nulla forintból, és még egy kedves ismerőst is szereztünk magunknak :) (Amennyiben nem vagy tisztában a Couchsurfing lényegével, IDE kattintva elolvashatod az erről szóló bejegyzést.)
Ezzel a két lépéssel gyakorlatilag már rengeteget spóroltunk a költségeinken, hiszen nem mondok újdonságot azzal, hogy minden nyaralás legdrágább részét az odajutás és a szállás képezi.
Most nézzük, hogyan is teltek a napjaink, és mire mennyit költöttünk!
Első nap, este 8-9 óra magassága. Ez volt az az időpont, amikor a nagy zöld busz beparkolt a kolozsvári buszpályaudvarra. Bár odafelé elrágcsáltunk néhány szendvicset, nem az igazi, ha egész nap csak azt eszel, így hamar eldöntöttük, hogy az első úticélunk az egy étkezde lesz. Pici séta, amíg átérünk a helyi buszok megállójába, aztán pici idő, mire megértetjük a román jegypénztáros nénivel, hogy kettő darab buszjegyet szeretnénk. Ó, az a csodás buszjegy! Ez volt az első dolog, melyre a pénztárcánkban sorakozó, műanyagszrű román pénzekből kivettünk. Egészen pontosan 2 lej (~140 Ft) volt egy buszjegy fejenként. A célállomáson leszálltunk a buszról, és nem hezitáltunk sokat, az első szimpatikus bisztróba betértünk, hogy mihamarabb csillapíthassuk az éhségünket.

A kellemes vacsora 21 lejt kóstált részemről, mely tartalmazta az elfogyasztott ételt és az italt is. Ezzel gyakorlatilag véget ért a a hétfői program, hiszen találkoztunk a hostunkkal, és az este hátralévő részét azzal töltöttük, hogy vele beszélgettünk egy sör társaságában :)

Második nap – az első teljes napunk. Az úti cél Torda. A reggelt egy boltban indítjuk, ahol magunkhoz vesszük a reggelit, valamint betárazunk az aznapra elegendő ital- és ételmennyiséggel. Az összeg, amit fizettem, 11,5 lej. A boltocskázás után elindultunk a busz felé. Nem volt egyszerű dolgunk, ugyanis, miután hiába kerestünk buszmegállót, a helyiek közölték, hogy itt csak úgy az út szélén szokott megállni a busz. Sebaj, miután belőttük, hogy kb. melyik útszakaszt kell figyelni, még azt is megmondták, hogy nagyjából 15-20 perc múlva fog jönni a következő busz. (És igen, ezt is úgy, hogy „20 perc múlva szokott jönni”, mert érvényes menetrendet nem nagyon találtunk.) Úgy is lett, a busz a szokott időben érkezik, azonban egy mikrobuszról van szó, ami számunkra újdonság volt. Mindegy mekkora, a lényeg, hogy gurul, és 7 lejért elvisz minket Tordára. A buszon összebarátkoztunk két afroamerikai fiatallal, így Torda központjától a sóbányáig együtt utazunk taxival – fejenként 2 lejért.
Kiálljuk a sort, a sóbányába 15 lejért be is jutunk. (Szerencsénk van a korunkkal, a felnőtt jegy már 30 lenne :) ) Ha nem tudnátok, milyen is a tordai sóbánya, akkor most elárulom, hogy komplett mini-vidámpark van benne óriáskerékkel, mini golffal, bowlinggal, ping-pong asztalokkal, és még sok-sok egyéb szórakozási lehetőséggel. A személyes kedvencem a csónakázó tó, melynek sósabb a vize, mint a tenger, és 40 méterrel a föld felszíne alatt helyezkedik el :)

Jól el lehet itt tölteni az időt, így észre sem vettük, és máris délután lett. A bánya után a hasadékot vettük célba, melyről azonban lebeszéltek minket, mivel a sok eső miatt túrázás helyett dagonyázás lett volna a program, ha odamerészkedünk. Utólag visszagondolva, valóban jól tettük, hogy megfogadtuk a tanácsot.
Egy kis fánkozással összekapcsolt városnézés után megkerestük, hol áll meg a busz Tordán, és elindultunk vissza, Kolozsvárra. Az esti program a tervezettől eltérően bulisabbra sikeredett: helyi fiatalokkal összebarátkozva egy gitározós, éneklős, beszélgetős éjszaka kerekedett a kolozsvári „Central Park” látogatásából.

Harmadik nap: Fáradtan ébredünk, hiszen előző este jóval takarodó után értünk haza. Mivel Kolozsvárból még csak az éjszakai életet láttuk, erre a napra a helyi látnivalók, nevezetességek megtekintése volt a program. Mivel nem egy végtelenül nagy alapterületű metropoliszról beszélünk, gyalogszerrel és busszal könnyedén eljutottunk mindenhová. Személy szerint a Fellegvár volt a kedvencem :)

Mivel ez az utolsó esténk a városban, kerestünk egy csodás, hangulatos éttermet a Central Parkban, melynek a terasza a parki tóra nézett.
A negyedik nap a hazautazásról szólt, valamint még délelőtt bejártuk a Botanikus Kertet is :) (Ez utóbbit talán a fórumokon indokolatlanul felülértékelnek, de ez persze csak személyes vélemény.)
Bár a szövegben nem említettem mindent, de nyilván ettünk minden nap, megittunk 1-2 kávét, költöttünk buszjegyre és taxira is.
Összesítve étkezésekre kb. 180 lejt költöttem, buszjegyre (helyi és távolsági) 24 lejt, belépőkre (Sóbánya és Botanikus kert) 30 lejt, taxira 25 lejt. Ez minden, hiszen a szállás 0 Ft-ba került. Mindez összesen: 259 lej (=18130 Ft aktuális árfolyamon váltva, + 200 Ft retúr buszjegy.)
Na jó, talán még egy ezrest dobjunk rá az összköltségre, mert néhány kávét ugyan beleszámoltam az étkezések összegébe, de egy ilyen kávéfüggő, mint én, már nem tartja számon pontosan hányat ivott :)

Szóval, a számok után jöjjön a lényeg! Erdélyi kalandunk során egyáltalán nem kellett hangsúlyt fektetnünk arra, hogy melyik boltba térünk be, vagy melyik éttermet választjuk. 1-2 kivétellel minden bolt nagyon olcsó, ezen a területen az árak jóval a magyar átlag alatt vannak. Honnan tudtuk ezt előre? Semmi varázslat, csupán megnéztük az interneten. Tökéletes erre a célra pl. a www.numbeo.com, ahol össze tudod hasonlítani az árakat a hazaiakkal.  Ezzel a kis trükkel Te is kiderítheted, hogy kell-e kutatnod előre, hol lesznek olcsó helyek, vagy elég ott bemenned egy épp útba eső helyre. Ha a célpontod a „drága” kategóriába esik bele, ne keseredj el! Egy kis kutatómunkával könnyedén megtalálhatod azokat a helyeket, ahol jó áron lehet étkezni. Ennek az „olcsóságnak” csupán ennyi volt a titka. Olcsó buszjegyre lecsapni, ingyen szállást szerezni. A többi adott volt :)

Remélem, ezek alapján elhiszitek, hogy nem minden olcsó nyaralás a nyomorgásról szól. Volt benne sok kaland, a szállással bevállalósak voltunk, de élveztük minden percét az útnak, és nem szenvedtünk hiányt semmiben!

Oldalakat tudnék még regélni, hogy hogyan kell szervezkedned, ha Couchsurfing nélkül szeretnél olcsó szállást, és arról is, hogy hogyan bukkanhatsz rá az olcsó buszjegyekre/repülőjegyekre, de most nem ennek van itt a helye. Erre a célra született meg az Úttörő könyv :)
Apropó, könyv!
A klasszikus nyaralószezon utolsó hónapjának tiszteletére az Úttörők NYEREMÉNYJÁTÉKOT hirdetnek, melynek fődíja egy PÁROS REPÜLŐJEGY VELENCÉBE!
A játékban való részvétel feltételei: Vásárold meg a könyvet augusztus 1. és 20. között a weboldalunkon (melyet IDE kattintva érhetsz el), oszd meg EZT a Facebook posztot nyilvánosan!
Ezek után automatikusan bekerülsz a potenciális nyertesek közé! :)

A sorsolás élő adásban lesz a Facebook oldalunkon, melyről a pontos részleteket később közöljük.

Hajrá Úttörők! <3